Igen népszerű téma, mert sajnos sokakat érint, a motivációs problémáknak az a fajtája, melyet kiégésnek (vagy másként Burnout szindrómának) szoktak nevezni. Vajon hányan veszik észre magukon a kiégés jeleit? És egyáltalán, akik észreveszik, tudják, hogy mit kezdjenek vele?
Először is kiket érint ez a probléma?
Mikor kiégésről beszélünk, a többségnek nem egy huszonéves jut az eszébe. Azonban a helyzet az, hogy nincs korhatár, akár már az egészen fiatalok esetében is kialakulhat. Szintén nem lehet nemhez kötni, férfiak és nők esetében ugyanúgy előfordulhat. És nincs konkrét foglalkozás sem, amiről azt állíthatnánk, hogy ennél biztosan nem áll fenn a kiégés lehetősége.
Persze vannak veszélyeztetettebbek, de gyakorlatilag bármilyen szakma esetén előfordulhat, mindkét nemnél, és bármilyen életkorban.
Talán a leglényegesebb kérdés: mit lehet tenni ellene?
A legfontosabb, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül. Arra várni, hogy magától szűnjön meg a probléma nagyon kockázatos. Ha észrevesszük magunkon a jeleket, mindenképpen foglalkozzunk vele, mielőtt rosszabbra fordulna a helyzet.
Sajnos ebben a témakörben sem találunk „varázsmódszert”, amely mindenki számára egyformán működő megoldási sablont nyújt.
A legoptimálisabb nyilván az lenne, ha sikerülne megelőzni a kialakulását, de ez megint felveti a kérdést: és azt hogyan kell?
Számos cikket lehet találni akár az interneten is erről a témáról, és többen tippeket is adnak, amelyekkel könnyebben felfedezhetjük, esetleg elháríthatjuk a problémát. Talán a leghasznosabbak, amelyeket akár megelőzésként is érdemes lehet bevetni:
- Szánjunk elegendő időt a pihenésre!
Igyekezzünk minél inkább szétválasztani a munkát és a feltöltődésre szánt időt!
- Ne végezzük el mások helyett a munkát!
Ha azt vesszük észre, hogy sosem érjük utol magunkat, érdemes lehet megvizsgálni, hogy a sok feladat, amivel nap mint nap megküzdünk, valóban a miénk, vagy mások dolga lenne?
- Próbáljuk meg összegyűjteni, mi is a „legrosszabb” és „legstresszesebb” terület a munkahelyünkön!
Ha be tudjuk azonosítani a probléma forrását, máris nagy lépést tettünk a megoldás felé!
De mit tegyünk, ha a megelőzésről már lecsúsztunk?
Egyedül nehéz megküzdeni ezzel a problémával, ezért mindenképpen érdemes valakivel megbeszélnünk. Ideális esetben a munkahelyi vezetőnknek is fel kéne, hogy tűnjön, de ha ez valamilyen oknál fogva nem történik meg, szólhatunk is neki. Előfordulhat, hogy valaki attól tart, hogy ebben az esetben az lenne a főnök „segítsége”, hogy gyorsan elkezdi keresni az utódunkat. Ha valóban ez a helyzet, akkor nyilván nem ő az ideális személy, s érdemes lehet inkább egy jó barát vagy egy családtag támogatását kérni. De ha úgy érezzük, hogy komolyabb segítségre van szükség; vagy nem akarjuk ezzel terhelni a környezetünket; esetleg nem akarjuk, hogy tudjanak róla; akár szakemberhez is fordulhatunk.
A legrosszabb döntés, ha meg sem próbálunk foglalkozni vele. Kiégés esetében ugyanis a struccpolitika ritkán válik be!
További érdekesség a motivációról, motivációs problémákról a linken: Motiváció.
