Korábbi írásomban már volt szó az életszerepekről és ezek egyensúlyának fontosságáról. És arról is, hogy mi a történik, ha eltolódik a hangsúly valamelyik irányába. Ezúttal is az életszerepeink a téma, de egy kicsit más szemszögből. Egész pontosan: hogyan működik ez másoknál? Vajon helyesen ítéljük meg mások helyzetét?
Abból indulunk ki, hogy a legfontosabb életszerepeink: a család, a munka és az önmagunkkal való kapcsolatunk. De ha arra gondolunk, hogy hogyan lehet őket összehangolni, akkor azt többnyire nem úgy képzeljük el, hogy elosztunk egy napot 8-8-8 óra arányban, és a kapott időszakokat elosztjuk az egyes szerepek szerint. Hiszen nem is lehet ennyire különválasztani, elhatárolni egyiket a másiktól. Például ha a munkahelyről felhívjuk a családunkat, akkor az a munkahelyünkön történik, munkaidőben, de nem a munkával foglalkozunk, hanem a családdal. És ha a hétvégi társasozást a gyerekekkel megszakítja egy hívás a főnöktől, amit muszáj felvenni, akkor hiába vagyunk otthon, családi körben, a munkával foglalkozunk… (és persze valamikor aludnunk is kell) 😉
Nyilván vannak egyértelmű helyzetek, de egyáltalán hogyan döntjük el valamiről, hogy életünk melyik szegmenséhez tartozik? Nem egyszerű megteremteni azt a bizonyos harmóniát, ha pedig azt sem tudjuk meghatározni, hogy egy adott tevékenység pontosan hova tartozik, még nehezebb…
Mivel mindenki törekszik a kiegyensúlyozottságra, ezért magunkban/magunknak tisztázzuk ezeket a dolgokat és az általunk felállított rendszer szerint próbáljuk összehangolni a szerepeket (több-kevesebb sikerrel).
Fontos, hogy odafigyeljünk rá, hogy tartósan ne boruljon fel az egyensúly, mert ennek súlyosabb következményei is lehetnek. Persze időnként szinte mindenkivel előfordul, hogy egy kicsit nagyobb fókusz kerül valamelyik szerepre. Az sem ritka, hogy az illető nem is veszi észre, és a körülötte lévőktől kapott visszajelzésekből (ami gyakran kéretlen „jó tanácsok” formájában érkezik) jön csak rá, hogy ez a helyzet, vagy legalábbis kívülről úgy tűnik…
Akár tudatosan tesszük, akár nem, de nemcsak a saját életszerepeink összhangjára figyelünk oda. A környezetünkben élőkről is alkotunk véleményt ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor, amikor valaki más életét vizsgálják így az emberek, hajlamosak elfelejteni, hogy akkor már nem a saját nézőpontjukból kéne kiindulni.
Persze vannak kirívó esetek (pl. munkamánia), de legtöbbször egyszerűen csak arról van szó, hogy ha valaki nem a mi szempontrendszerünk szerint hangolja össze az életszerepeit, akarva-akaratlanul arra gondolunk, hogy nála nincs is meg az egyensúly, hiszen másként csinálja, mint mi. Természetesen mivel különbözőek vagyunk, mindannyian másként ítéljük meg a kérdést. Ezért is fontos szem előtt tartani, hogy attól, mert úgy látjuk, hogy a saját értékelésünk alapján valaki túl kevés időt tölt kikapcsolódással, vagy túl sokat a munkával, stb. még könnyen előfordulhat, hogy valójában mi tévedünk. Az, hogy számunkra ésszerű a csoportosításunk, még közel sem jelenti azt, hogy azt mások (akár a közeli ismerősök) is ugyanúgy gondolják.
Példának itt egy egyszerűnek tűnő kérdés:
Ezek közül az életszerepeink közül mégis hova lehet besorolni a házimunkát?
Azt hiszem, hogy nem okozok túl nagy meglepetést, amikor kijelentem, hogy mindenhova. Ha lenne erről egy szavazás, valószínűleg mindhárom szép számmal kapna szavazatot. És minden voksoló meg is tudná indokolni, hogy miért oda sorolta be.
A teljesség igénye nélkül néhány nézőpont:
- Munka: – hiszen még a szóban is benne van, hogy házimunka. Azaz egy fárasztó, fizikai tevékenység, amit meg kell csinálni. (az mellékes, hogy felosztjuk a feladatokat vagy mindent egy ember végez el, attól az még munka marad)
- Önmagunk: – sokan remekül el tudnak gondolkozni és ki tudnak kapcsolódni például porszívózás, vagy mosogatás közben. Sőt vannak, olyanok, akik kifejezetten szeretnek a házimunkával foglalatoskodni, így számukra szinte már „szórakozássá” válik. (azért a rend/tisztaság-mánia már más kategória!)
- Család: – egyrészt csinálhatjuk kvázi családi programként is és akkor az együtt töltött idő miatt sorolható ide. Másrészt, ha egyedül végezzük, akkor a családról való gondoskodás jelképeként is gondolhatunk rá.
Túl azon, hogy ez az egy példa is remekül megmutatja, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és mennyire eltérően láthatjuk ugyanazokat a dolgokat, arra is rávilágít, hogy nem árt óvatosabban megközelíteni a kérdést. Sajnos könnyen vonhatunk le téves következtetéseket, ha a saját szempontunk szerint próbáljuk megítélni a másik helyzetét. Hiszen még az is lehet, hogy az ő nézetei szerint, pont mi vagyunk azok, akiknél nincs meg az egyensúly…
További érdekesség az életszerepek közötti egyensúlyról a linken: Életszerepek közötti egyensúly.
