Életünket különböző szerepeink határozzák meg. A legfontosabb életszerepek a család, a munka és az önmagunkkal való kapcsolatunk. Mivel ezek egyszerre vannak jelen, különösen nagy a jelentősége, hogy hogyan sikerül összehangolnunk őket. Ha valamelyikre tartósan nagyobb fókusz kerül, azaz eltolódik az egyensúly, a másik kettő sérülhet.
Ha „egyensúlyzavar” jelentkezik, a legtöbb esetben azonnal észre lehet venni a jeleket (egyre több konfliktus, kapcsolatok romlása, megnő a stressz jelenléte az életünkben, állandóan időhiánnyal küzdünk, stb.), de akár a környezetünktől is kaphatunk egyértelmű visszajelzéseket (a gyerekek a maguk módján különösen őszintén tudják kifejezni, hogy valami gond van). Odafigyeléssel időben észlelhetjük a zavart.
Ha csak átmeneti időszakról van szó (például egy nagyobb feladat a munkahelyen) az esetek többségében utána magától „helyreáll a rend”. Ha viszont tartósan felborul a szerepek közötti arányosság, nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert akár még komolyabb nehézségeket is okozhat.
Mik lehetnek a legrosszabb reakciók, ha úgy érezzük, hogy ilyen gondunk van?
Ha azt érezzük, vagy tudatják velünk, hogy az életszerepek harmóniája nálunk is sérült, sokszor nem tudjuk, mit is kéne tennünk. Talán az egyik legrosszabb lépés, ha úgy próbálunk „időt nyerni” valamelyik szerepünkre, hogy az „alvásidőnkből” vonjuk el. Ezzel csak az egészségünket kockáztatjuk, ugyanis fáradtságot, kimerültséget, koncentrációs zavarokat, alvászavarokat eredményezhet, és persze jön a még több stressz és konfliktus. Tehát valójában csak rontunk vele a helyzeten.
Szintén nagyon rossz hozzáállás a „majd megoldódik magától”, mert – amennyiben nem egy ideiglenes eltolódásról van szó – nem rendeződik, attól hogy nem törődünk vele, és az egyensúly tartós elvesztése súlyos következményekkel is járhat.
De mit tegyünk, ha nálunk is eltolódott valamelyik irányba a hangsúly?
Nyilván általánosan működő recept nincs, hiszen mindenki egyéni élethelyzetben van (hasonló lehet, de ugyanolyan nem), ugyanakkor van néhány dolog, amivel javíthatunk a kialakult állapoton.
Például az alvásidő lerövidítése helyett, előre tervezéssel próbálhatunk megtakarítani magunknak néhány szabad percet/órát. (Persze itt is személyre szabott megoldás szükséges, vagyis egyéni, hogy a tevékenységeket lehet-e jobban összefésülni, vagy valamelyik projekthez kell segítséget kérni valakitől, stb.)
Illetve érdemes lehet néhány „apróságra” odafigyelni, és időnként feltenni magunknak az alábbiakhoz hasonló kérdéseket:
Amikor a családdal vagyunk, ténylegesen velük töltjük az időt, vagy csak fizikailag vagyunk jelen?
Általánosságban mennyit foglalkozunk a hobbinkkal? (egyáltalán van igazán hobbink?)
A munkahelyen mennyire tudunk kizárólag a munkára koncentrálni?
Mennyi én-időt tartunk szükségesnek hetente? Szánunk rá ennyit?
Pihenés alatt mennyiszer gondolunk a munkára? Stb.
Ha nem látjuk a megoldást, vagy úgy érezzük, hogy túlnőtt rajtunk ez a probléma hasznos lehet segítséget kérni. Ez nem feltétlenül kell, hogy rögtön egy szakember legyen, de ha nem tudjuk a családdal, barátokkal vagy a kollégákkal megbeszélni, akkor ezt a lehetőséget sem szabad elvetni.
Természetesen az a legjobb, ha meg tudjuk előzni, hogy kialakuljon az életszerepek közötti egyensúly zavara. Viszont, ha mégis megtörténik, az a lényeges, hogy foglalkozzunk a problémával, mielőtt komolyabb válságot eredményezne, akár kapcsolati, munkahelyi vagy egészségügyi téren!
Ha úgy érzi, hogy Önt is érinti ez a probléma és szeretne coaching keretén belül foglalkozni vele, keressen meg!
