Levélírás

Amikor a levelezés szót halljuk, mire is gondolunk? Manapság a legtöbben talán már az e-mailekre. Egyre kevesebb levelet hoz a postás, és azok is gépelt, kinyomtatott küldemények (rosszabb esetben újabb fizetnivaló/számla). A számítógépek megjelenésével az emberek valahogy szinte már el is felejtettek írni. Persze még készülnek kézzel írt bevásárló listák, receptek, üdvözlőlapok, képeslapok, jegyzetek, esetleg egy-egy rövidebb üzenet. (De ez utóbbiakat is inkább már valamilyen gép segítségével juttatjuk el a címzettekhez.) Nyilván nem mindenkire igaz, de sokaknak igencsak el kéne gondolkoznia, hogy fel tudja idézni, mikor látott utoljára friss keltezésű, kézzel írt levelet…

Már nem is írunk kézzel?

Grafológiai munkám során tapasztaltam, hogy egy írásminta adásánál akár az is felmerülhet zavaró tényezőként, hogy a végére egyszerűen elfárad a kezük. (az írásminta egy A4-es oldalnyi szöveg) Sokan az iskolapadból kikerülve elszoknak attól, hogy egyszerre ennyit írjanak. Egyre inkább a háttérbe szorul az elektronikus eszközök világában, vagyis a mindennapokban olyannyira a gépekre hagyatkozunk, hogy idővel (egy kis túlzással) már nehézzé válik a kézírás.

Természetesen vannak kivételek is, akik rendszeresen tollat és papírt ragadnak, és „gyakorolják” a betűvetést. Például akiknek a foglalkozásukból fakadóan is szükséges, hogy olvasható írást adjanak ki a kezükből; vagy akik idegenkednek a „modern kütyüktől”; vagy egyszerűen hobbiként a művészi kézírásnak (kreatív szépírásnak) hódolnak; esetleg felismerték a tanulásban, önfejlesztésben játszott szerepét; stb.. (Direkt nem emelem ki, hogy az idősebb korosztály, mert már ez sem feltétlenül van így!)

Ezúttal nem akarok részletesen belemenni, hogy mennyire fontos a kézírás megtanítása/megtanulása és rendszeres gyakorlása. Akit érdekel a téma rengeteg ezzel a témakörrel foglalkozó cikket találhat. Ugyan összefügg a két dolog, de most kimondottan a kézzel írt üzenetváltásról fogalmaznék meg néhány gondolatot.

A hagyományos levelezés

Azt szinte nyugodtan kijelenthetjük, hogy mára megváltozott a megítélése azoknak a küldeményeknek, amelyeket nemhogy nem elektronikusan kapunk, de ráadásul nem is gépelt formában. Hosszasan lehetne ecsetelni, hogy miért lenne fontos megőrizni a jövőben is a levelezésnek ezt a formáját. A teljesség igénye nélkül például a gondolkodásban, a kommunikációban vagy éppen a kapcsolatokban játszott szerepe miatt mindenképpen. Persze a „hagyományos” levelezés sem kivétel – mint mindennek – ennek is megvan a hátránya. Ilyen pl. az időveszteség. A gépeken küldött üzentekkel ellentétben, jóval több időt, napokat vagy akár heteket is várnunk kell, amíg meghozza a postás a levelünket. És persze fordítva is így van. Még ha személyesen kézbesítjük is, tovább tart átadni, eljuttatni a címzetthez, mint bepötyögni egy e-mailt. Ugyanakkor talán ez is közrejátszik, hogy valahogy sokkal személyesebbnek hat egy ilyen iromány. Mintha valami plusz jelentést hordozna pusztán az, hogy a feladó – a mai rohanó világban is – vette a fáradtságot és „saját kezűleg készítette el” a számunkra. Remélhetőleg emiatt sem fog egyhamar „kimenni a divatból”.

És a kedves Olvasó mit gondol, a kézzel írt levél valóban azt sugallja, hogy a címzett fontos az írójának? Ön kinek (milyen apropóból) írna így levelet?


Ha érdeklődik a kézírás vizsgálatával foglalkozó grafológia iránt: Grafológia.