„Haragtartónak lenni olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal, hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni.” – Buddha
Feltételezhetően mindenki volt már olyan helyzetben, hogy valaki komolyan megbántotta, vagy csalódást okozott neki (szándékosan vagy akaratlanul), ami miatt haragot érzett az illető iránt. És bár a többség tisztában van vele, hogy a haragtartással igazából csak magának árt, sokan mégsem tudják „elengedni a dolgot” és megbocsátani.
A legtöbbször elég nehéz megtalálni a helyes viselkedést, de a szélsőséges álláspontok, mint a „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”, illetve „Szemet szemért!” elv sem a legjobb választás. Az pedig, hogy hosszútávon is fenntartjuk a dühünket semmiképpen sem ideális. Ha valaki haragtartónak bizonyul, és még évek múltán is ugyanolyan haraggal gondol a neki „ártó” személyre, mint amikor az eset történt, azzal nem a másikat bünteti, csak a saját lelkét mérgezi vele. (Ha jobban belegondolunk, még akár az is lehetséges, hogy az illető nemhogy az adott eseményre, de már őrá sem emlékszik.)
Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor minden sérelmünket rögtön el kell felejteni. (Ez valószínűleg amúgy sem menne egykönnyen.) Azonban ahelyett, hogy a múlton rágódva értelmetlenül gyötörjük magunkat, és görcsösen ragaszkodunk a felháborodásunkhoz, időnként nem árt felülvizsgálni a hozzáállásunkat (képesek vagyunk-e már megbocsátani?).
Martin E. P. Seligman: Autentikus életöröm című könyvében van egy teszt, mely ahhoz nyújt egy kis segítséget, hogy meg tudjuk állapítani, hogyan viszonyulunk jelenleg egy adott személyhez, akire a múltban megharagudtunk valami miatt.
Haragtartási hajlam tesztje
Mindegyik állításnál azt a számot kell feljegyezni, amely a legjobban leírja a jelenlegi hangulatot, a mostani érzéseket a személy iránt, aki ártott.
|
Egyáltalán nem értek egyet |
Nem értek egyet |
Semleges |
Egyetértek |
Teljesen egyetértek |
- Ezért még meg fog fizetni.
1 2 3 4 5 - Akkora távolságot tartok tőle, amekkorát csak lehetséges.
1 2 3 4 5 - Szeretném, ha valami rossz történne vele.
1 2 3 4 5 - Úgy élek, mintha nem létezne.
1 2 3 4 5 - Nem bízom benne.
1 2 3 4 5 - Azt kívánom, az történjen vele, amit érdemel.
1 2 3 4 5 - Nehéznek találom, hogy kedvesen viselkedjek vele.
1 2 3 4 5 - Elkerülöm.
1 2 3 4 5 - „Elkapom még.”
1 2 3 4 5 - Megszakítom vele a kapcsolatot.
1 2 3 4 5 - Nyomorultnak szeretném látni.
1 2 3 4 5 - Elfordulok tőle.
1 2 3 4 5
És a kiértékelés:
Elkerülési szándék:
2, 4, 5, 7, 8, 10 és 12 eseteknél a pontok összege: ___
(az átlagos 12,6 körüli, a 22,8 a leginkább elkerülő 10%-ban van, efölött már magas)
Bosszúállási szándék:
1, 3, 6, 9 és 11 eseteknél a pontok összege: ___
(az átlagos 7,7 körüli, a 13,2 a leginkább bosszúálló 10%-ban van, efölött már magas)
A kiértékelés nyilván az amerikaiak átlaga alapján készült, de azért így is könnyedén meg tudjuk ítélni az elért eredményünket:
Ha valamelyik szándékra magas lett a kapott érték, akkor egyértelmű, hogy még nem sikerült lezárnunk magunkban az adott ügyet…
Hosszútávon haragtartónak maradni nem túl előnyös… Következő írásomban (Megbocsátasz?) a téma, hogy mi a helyzet akkor, ha nem tetszik a kapott eredmény?
Felhasznált irodalom: Martin E. P. Seligman: Autentikus életöröm
