Grafológiai vizsgálathoz szükséges egy írásminta. Ez azért nem annyira meglepő. 😉
Mégis amikor idáig jutunk, felmerül az ügyfelekben a kérdés:
„Na, de milyen a jó írásminta? Miről írjak, ha grafológusnak szánom?”
A minta – ideális esetben – egy A4-es oldalnyi szöveg, címmel vagy megszólítással és az alján egy aláírással. A legjobb, ha spontán fogalmazás, de ha ez gondot okoz („Miről írjak egy egész oldalt?”), megfelel a másolás is. A legkevésbé optimális a diktálásból származó írás.
Mivel az elemzést sok tényező befolyásolja (a környezet, az íróeszköz, stb.), ezért a legjobb, ha előre egyeztetünk a grafológussal. Így elősegíthetjük, hogy megfelelő körülmények között „szülessen meg” a vizsgálatra szánt művünk.
Mi a helyzet akkor, ha kifejezetten saját fogalmazást kér a szakember? Ekkor az a kérdés is felmerülhet, hogy egyáltalán értelmes szöveget kell-e írni? Elvileg a grafológus azt nézi, ahogy az író formálja a betűket és ebből következtet a személyiségére, ehhez pedig tulajdonképpen el sem kell olvasnia az irományt.
Ez igaz, ennek ellenére szerencsésebb összefüggő, értelmes fogalmazást készíteni, mert lehetnek olyan esetek, amikor szükséges, hogy a grafológus elolvassa (én puszta kíváncsiságból is megteszem). Egyrészt a szakember nemcsak a betűk formáját, méretét és helyzetét vizsgálja, hanem a sorokat, margókat és egyáltalán az egész írás képét is több szempontból megnézi, beleértve a tagolást is (értelmetlen szöveg esetén pedig nem sok értelme van a tagolásnak). Másrészt – különösen nehezebben olvasható írásokban – jó, ha legalább ki lehet következtetni, hogy mi van leírva. (Már csak azért is, mert nem árt, ha tudom, hogy egyáltalán milyen betű az, amit éppen nézek. 🙂 ). Harmadszor lehetnek olyan kirívó jelek az írásban, amik csak egy-egy szó, kifejezés esetében fordulnak elő (pl. nagyobb betűkkel, gyengébb nyomatékkal, stb. íródott, mint a többi), s itt nyilván az adott szó jelentéséhez kapcsolódó értelmezés is fontos lehet az összkép szempontjából.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a grafológus a szöveg tartalmát nem veszi figyelembe a vizsgálata során. Vagyis azzal, hogy papírra vetünk egy történetet arról, hogy milyen szerény, önzetlen, jó emberek vagyunk, egyáltalán nem befolyásoljuk az elemzés eredményét. (Sőt csak még feltűnőbb, ha az írásunk az ellenkezőjét mutatja…). Ami a témát illeti, az szinte bármi lehet. Azért célszerű valami olyat kiválasztani, ami semleges vagy szimpatikus az író számára, hiszen egy oldalnyit kell írnia róla, lehetőleg a természetes kézírásával.
Amit még érdemes megemlíteni, mert elég gyakori (és szembetűnő is), hogy az első néhány sor látványosan eltér a többitől, mert megpróbálunk „szépen” írni, amikor kimondottan elemzésre szánt írást adunk ki a kezeink közül. (Ennek nem tudom, pontosan mi az oka, de már többször találkoztam vele. Talán azért teszik ezt az emberek, mert így próbálnak jó benyomást kelteni…) Azonban teljesen felesleges az elején erőlködnünk, hiszen az első néhány sor „gyöngybetűs” írásunk után, ahogy fáradunk, fokozatosan láthatóvá válik a „valódi” írásképünk. A szakember az analízis során úgysem csak a szöveg elejét fogja megnézni, így ezzel az író csupán a végeredményt torzíthatja.
Összefoglalva, ha személyiségképet szeretnénk készíttetni egy grafológussal, de nem tudjuk, miről, hogyan írjunk, a legjobb, ha a kiválasztott szakemberrel konzultálunk előtte, és igyekszünk minél kevésbé meg/elváltoztatni a kézírásunkat írásminta adásakor. Így kisebb az esélye, hogy akár a választott téma, vagy egyéb külső/belső körülmény befolyásolja az elemzésünk pontosságát.
További érdekességek grafológia témában: Grafológia.
