A mobil szó jelentése mozgatható, hordozható, könnyen vihető egyik helyről a másikra. Ez mind szép és jó, és még igaz is a mobiltelefonokra. Eredetileg éppen az volt benne a jó, hogy bárhová hordozhatja magával az ember telefonálás közben, nem kell egy vezeték engedte távon belül maradnia, ha valakivel beszél. Ráadásul mivel csak kis helyet foglal, simán elvihetjük magunkkal és bárhonnan tudjuk használni (persze csak, ha fel van töltve az akkumulátorunk, és van térerőnk), így nem kell otthon ülnünk, ha hívást várunk. És ettől az emberek váltak „mobillá”, vagyis könnyen elérhetővé, akkor is, amikor mozgásban vannak.
Mostanra a telefonálás és rövid szöveges üzenet mellett már jócskán kibővült a funkciója ezeknek az eszközöknek. Fényképezhetünk vele, videózhatunk, zenét hallgathatunk, játszhatunk, elérhetjük a közösségi oldalakat, stb. Annyi mindenre van lehetőség, hogy úgy tűnik, mintha az emberek egy része nem is tudna betelni vele…
Az utóbbi időben annyira megváltozott a világ, hogy már szinte hozzánk nőtt az okostelefonunk. Gyakorlatilag olyannyira elterjedt, hogy jóformán furcsa érzés mobil nélkül elmenni otthonról. És ha véletlenül olyanba botlunk, akinek nem okostelefonja van, meglepődünk, ha pedig egyáltalán nincs is mobilja, akkor kis túlzással úgy nézünk rá, mintha egy másik bolygóról jött látogató lenne. Az utcán (kivéve talán egy kihalt sikátorban) szinte nem is lehet úgy végigsétálni, hogy ne látna olyat, aki éppen vagy telefonál, vagy zenét hallgat, „simogatja” a kijelzőt, vagy csak bámulja a képernyőt. Néha a látvány olyan benyomást kelt, mintha egyeseknek egy használati tárgy helyett inkább már kiegészítő lenne a mobiljuk.
Sokan szinte rabjává váltak a telefonjuknak és szó szerint alig bírják lerakni a kezükből. Így az eredeti érzéstől, amit nyújtott, hogy mennyivel szabadabb az ember, ha mobilja van, hiszen bárhol elérhető, mára az lett, hogy néhányan már a WC-re sem tudnak mobil nélkül menni (legalábbis sok interneten keringő kép van, ami erről tanúskodik).
És vajon hányan vannak, akik nem látják, hogy mi ezzel a probléma? Vajon mennyien váltak észrevétlenül függővé, akik, ha nem nézegethetik a telefonjuk kijelzőjét, nem is érzik jól magukat?
Egyértelműen számos előnye van ezeknek a készülékeknek, ugyanakkor rengeteg hátránya is, ha nem normál mértékű a telefonhasználat. Még felsorolni is túlságosan hosszú lenne, a különböző egészségügyi, kapcsolati, kommunikációs, időbeosztásra vonatkozó, stb. káros hatásait, ami szintén azt mutatja mennyire fontos odafigyelni rá, hogy ne alakuljon ki a függőség, illetve ha már kialakult, akkor mielőbb foglalkozzunk ezzel a problémával. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy sok érintett fel/be sem ismeri, hogy bizony ő is függő…
Íme, néhány jel, ami arra utal, hogy már kialakult a függés:
- Többet néz a telefonja kijelzőjére, mint a beszélgetőpartnere szemébe. (Társaságban is előveszi/el sem teszi a telefonját.)
- Étkezések közben sem teszi el a készüléket. (ha nem is a kezében, de ott van mellette az asztalon)
- Egy napot (vagy kevesebbet) bír töltés nélkül az akkumulátor. (De az is hasonló jelentéssel bír, ha mindenhová viszi magával a töltőt/tartalék akkumulátort.)
- A WC-re is magával viszi a telefont.
- Vezetés közben is használja a mobilját, annak ellenére, hogy tilos.
- Ha otthon marad a készülék, inkább azonnal visszafordul érte, még akkor is, ha elkésik emiatt.
- Előfordul, hogy hosszabban használja a telefonját, mint azt előtte tervezte.
- Ha nincs wifi, térerő, vagy egyszerűen csak lemerült a mobil, feszeng, szorong, nehezen tud koncentrálni, fél, hogy lemarad valami fontosról.
- „Fantomhívásai” vannak, vagyis gyakran érzi úgy, hogy rezeg a telefonja, vagy hallani véli a csengőhangját, miközben az eszköz teljesen néma, nem keresi senki.
- Gyakran kerül konfliktusba a mobilhasználat miatt.
- A telefonja mellett ébred fel. (vagyis azzal aludt el…)
- Ha rákérdeznek, próbálja kevesebbnek feltüntetni a mobilozással töltött időt, mert úgy érzi, hogy már sok.
A lista még folytatható lenne, és messze nem kell, hogy minden pontja igaz legyen. Persze arra nem alkalmas, hogy valaki pontos diagnózist állítson fel vele, de ha már 2-3 tünet megjelent, nem árt odafigyelni, ha pedig 5-nél is több állítás igaz, akkor az már több mint gyanús!
Végül azoknak, akik úgy gondolják, hogy nem tudják objektíven megítélni a saját helyzetüket, itt egy teszt, amelynek segítségével felmérhetik, hogy van-e valamilyen szintű mobilfüggőségük:
Egy hétvégére tegye félre/zárja el a telefonját és figyelje meg, ez milyen érzéseket vált ki!
Ha tudja kezelni, minden oké, de ha jelentkezik szorongás, elvonási tünet, esetleg nem bírja ki az egész hétvégét, akkor az már igencsak elgondolkodtató…
Nem könnyű persze meghatározni, hogy mennyi az egészséges mértékű mobilhasználat, hiszen a sok funkciója miatt, lehet használni akár tanulásra, vagy akár a munkaeszközünk is lehet. Mindenesetre érdemes elgondolkodni rajta, ha sok időt töltünk a mobilunk használatával, hogy még eszközként vagy már nélkülözhetetlen társként tekintünk rá?
