Kommunikációs problémát nem csak az jelenthet, ha nem tudjuk magunkat megfelelően kifejezni, vagy a külső körülmények miatt (pl. túl nagy zaj) alakul ki zavar, hanem az is, ha mi nem értjük meg a másikat.
Azzal szinte már mindenki tisztában van, hogy meg sem kell szólalnia hozzá, a tekintete, a gesztusai, de már önmagában az is, hogy mit vesz fel egy találkozáshoz kommunikáció. És bár már gyerekkortól kezdve „gyakoroljuk”, mégis akár egy egyszerű beszélgetés során is sokszor félreérthetjük a másikat.
De vajon hogyan lehet javítani ezen a helyzeten?
Elsőre talán furcsán hangzik, de nem árt, ha az ember felismeri, hogy egyáltalán mi az oka az értelmezési nehézségeknek.
Vannak egyszerű esetek, amikor szinte azonnal tudjuk, hogy mi a gond.
Például, ha egy általunk nem beszélt nyelven szólítanak meg, biztosan nem kell sokat töprengeni rajta, hogy vajon miért nem értettük meg. 🙂
Előfordulhat a koncentráció hiánya miatt, vagyis ha nem figyelünk eléggé az illetőre, máshol járunk gondolatban (és mikor észrevesszük magunkat, már kínos lenne visszakérdezni, hogy miről is beszélt a másik az elmúlt 5 percben).
De ezeknél vannak kevésbé egyértelmű helyzetek is.
Például lehet ilyen egy befejezetlen mondat, vagy egy elharapott szó, esetleg egy metafora miatt is. És szintén igencsak megnehezíti a megértést, ha világos ugyan, amit a másik mond, mégis van egy olyan érzésünk, hogy valami akadályoz abban, hogy értelmezni tudjuk, amit hallunk.
Vannak olyan helyzetek, amikor annak ellenére, hogy maximálisan a beszélgetőpartnerünknek szenteljük a figyelmünket, valami zavarja, hogy megértsük, amit mond. Biztosan sokan jártak már úgy, hogy beszélgetés közben volt egy olyan benyomásuk, hogy valami nem stimmelt. Más volt a jelentése annak „amit” mondott és annak „ahogy” mondta. Tudat alatt a non-verbális kommunikációt is folyamatosan dekódoljuk a „saját nyelvünkre”, és ha ez ellentétes azzal, amit hallunk, könnyű összezavarodni. (Például egy kissé furcsa lenne, ha valaki kihúzott, egyenes háttal, széttárt karokkal, vidám hangon, folyamatosan mosolyogva mondaná azt, hogy éppen iszonyatosan fájdalmas időszakot él át.)
Néha persze csak utólag jövünk rá, hogy mit nem sikerült megfejteni a beszélgetés közben, de olykor előfordul, hogy bár már közben feltűnik a zavar, mégsem teszünk semmit. Azaz gyakran csak „tudomásul vesszük” (magunkban megállapítjuk, hogy nem értjük), és lazán túllendülünk rajta anélkül, hogy megpróbálnánk tisztázni a kommunikációs problémát.
Sikertelen a kommunikáció?
A legtöbbször nem is az értelmező képességekkel van gond, hanem az értő figyelemmel. Vagyis ha valamilyen okból kifolyólag zavar minket valami a megértésben, nem állunk meg, hogy időt adjunk magunknak arra, hogy rájöjjünk, valójában mi a bökkenő. Pedig egészen egyszerű lenne tisztázni a dolgokat akár egy visszakérdezéssel. (Mondja el máshogy; fejtse ki, ezzel mit is akart mondani pontosan; ezzel mire célzott; stb.)
Sokakat érint a probléma, de úgy tűnik, mintha az embereknek valahogy fontosabb lenne, hogy sikeresen meg tudják értetni magukat, mint az, hogy ők értsenek meg másokat. Pedig az eredményes kommunikáció alapja a kölcsönösség lenne, azaz hogy nem csupán arra törekszünk, hogy érthetően ki tudjuk fejezni magunkat, hanem arra is, hogy a másik mondandóját is sikerrel dekódoljuk, vagyis megértsük. És ha úgy érezzük, hogy a beszélgetőpartnerünk nem tudja megfelelően kifejezni magát, rajtunk is múlik, hogy mennyit fogunk fel a mondanivalójából. Ennek kulcsa pedig legtöbbször egyszerűen az odafigyelés lenne…
Végül zárásként egy ideillő idézet:
„A legfontosabb kommunikációs készség, amit az ember el tud sajátítani, az odafigyelés. A valódi figyelem nem azt jelenti, hogy hallgatsz, hanem azt, hogy aktívan próbálod megérteni a másik embert.”
Sean Covey, amerikai író és motivációs előadó
További érdekességek a kommunikációról, kommunikációs problémákról: Kommunikáció.
