A tinédzserkor mind a szülők, mind a gyerekeik szempontjából nézve nehéz időszak. De miért van ez így? Miért változik meg a kapcsolat a szülők és gyermekeik között, amikor serdülőkorba lép a fiatal? Törvényszerű, hogy ez az életciklus mindig a konfliktusokról, az eltávolodásról szól? És hogyan tehető könnyebbé ez a korszak mind a szülők, mind a kamasz számára?
Minden tinédzser problémás?
A kamaszok többségével semmivel sincs több gond ebben a korszakban, mint más életperiódusaikban. Talán a médiának is köszönhető, hogy sok szülő szinte félve készül erre az időszakra. Ugyanakkor nem árt szem előtt tartani, hogy a hírekbe (és a rémisztő pletykákba) csak a „komplikált” esetek kerülhetnek be. Annak ugyanis nem igazán lenne hír értéke, hogy valaki simán átesik a kamaszkoron, mindenféle komolyabb zűr nélkül.
Mikor számít egyáltalán problémásnak egy fiatal?
Sokan vélik úgy, hogy az „ő kamaszukkal” nincsenek is komoly gondok, hiszen nem csavarog, nem drogozik, mértéket tart az ivásban, bulizásban, elfogadhatóan tanul, stb..
Ennek ellenére még lehet embert próbáló ez az időszak mindkét fél számára. Például ha a serdülő megváltozott viselkedése miatt sok a súrlódás, konfliktus; „furcsa” barátai vannak; nem fogad szót, feszegeti a határokat; vagy egyszerűen csak nem avatja a bizalmába a szüleit, eltávolodik tőlük. Vagy éppen fordítva a felnőttek viselkedése „megy a tininek az agyára”.
Vannak olyan szülők, akik eléggé rosszul viselik, hogy megváltozik a köztük lévő kapcsolat. Nehezen barátkoznak meg a gondolattal, hogy az ő „kicsi” gyermekük most már azt sem akarja, hogy átöleljék, meg sem hallgatja a véleményüket, nem mond el magáról semmit.
Csakhogy ez még önmagában nem jelenti azt, hogy ő is egy „zűrös tini”, hiszen ezek egy természetes folyamat „tünetei” is lehetnek. Mivel változásokon megy keresztül, ezzel együtt a szülőkhöz fűződő kapcsolata is átalakul. Ha a szülő nem fogadja el, hogy a gyereke belépett a kamaszkorba, vagy nem megfelelően kezeli ezt az új állapotot, az sokat ronthat a helyzeten. Ez ugyanis még a kevésbé problémás tinédzsereknek is egy nehéz időszaka:
- Amellett, hogy a testi-lelki változásokat fel kell dolgoznia, ebben a korban az ember a függetlenségét akarja kivívni, miközben még keresi az identitását.
- Ezzel egy időben kezdi kialakítani a stresszkezelési technikáit, hiszen számos stressz-forrással kell szembenéznie (próbál beilleszkedni a kortársak közé; a párválasztással kapcsolatos kérdések is elkezdik foglalkoztatni; teljesítenie kell az iskolában; jönnek a pályaválasztási kérdések; stb.).
- És konfliktuskezelési technikáinak alapjait is ekkor sajátítja el, hiszen a változások miatt folyamatosak a kisebb-nagyobb összezördülések a környezetével (családdal, tanárokkal, de még a barátaival is).
- Összetettebben gondolkozik mindenről, s valamennyi témában saját véleményt igyekszik alkotni.
És mindezekhez még számos egyéni/speciális problémájuk is lehet, amellyel meg kell birkózniuk. (pl. szülők válása, új családforma, betegség, stb.)
Éppen ezért ebben a korban a többségük a legkevésbé arra vágyik, hogy irányítsák, megmondják neki, hogy mit és hogyan csináljon. Így még a pusztán segítő szándékból érkező „jó tanácsoktól” is könnyen ellenségessé válhat a hangulat.
A szülőknek sem könnyű…
Ha állandósulnak a konfliktusok a családban, minimálisra csökken a kommunikáció és az együtt töltött idő, megszűnik a bizalom és fokozatosan megromlik a viszony a tinédzser és szülei között, az mindkét fél életében egy fájdalmas és meglehetősen nehéz korszakot eredményezhet.
Sok esetben a szülőket elkezdik kétségek gyötörni, hogy esetleg valamit rosszul csináltak, elrontottak, és fogalmuk sincs, hogy mit kéne tenniük, hogy „visszakapják” csemetéjüket. A nehézséget leginkább az jelenti, hogy nem tudják, hogyan viselkedjenek vele. A kamasz ugyanis már nem gyerek, viszont még nem is felnőtt…
Segítség – szülő-kamasz coaching?
Ha nem találják meg a közös hangot a kamasszal, vagy úgy tűnik, hogy bármit tesznek, csak még rosszabb lesz a helyzet, és idővel sem javul, érdemes lehet szakember segítségét is kikérni. Sokan ennek a lehetőségnek még a gondolatától is elzárkóznak, pedig ez korántsem jelenti azt, hogy kudarcot vallottak volna. Sokkal inkább azt sugallja (magának a kamasznak is), hogy mindent megtesznek, hogy rendezzék a kapcsolatukat. Szakemberhez pedig nemcsak a legsúlyosabb problémákkal fordulhatnak.
Sok esetben egy szülő-kamasz coaching is ideális segítség lehet. A kamaszok ezt a fajta megoldást akár még kifejezetten szimpatikusnak is találhatják, mivel a coach egyrészt egy kívülálló, akivel talán könnyebb megbeszélniük a gondjaikat, másrészt pedig nem ad tanácsot, nem mondja meg nekik, hogy mit hogyan kellene csinálniuk (és persze a szüleiknek sem).
A coaching folyamat során a coach abban segít, hogy a szülő és a tinédzser jobban megértsék egymás helyzetét, újra tudjanak egymással hatékonyan kommunikálni, azaz összességében úgy tudják rendezni a kapcsolatukat, hogy az mindkét fél részére elfogadható (és lehetőleg hosszútávon is működőképes) legyen.
Ha úgy érzi, hogy Önt és gyermekét is érinti ez a probléma, és szeretne coaching keretén belül foglalkozni vele, keressen meg!
