Grafológia – mellette vagy ellene?

Egy idézetet kerestem a témában, amikor megfogalmazódott bennem, hogy ahhoz képest, hogy milyen régóta foglalkoznak a grafológiával, hogyan lehet sokakban még mindig ennyire kérdéses a megítélése.

A mai napig teljesen ellentétes megnyilvánulásokkal találkozni a grafológia említésekor. Van olyan, aki valamilyen okból kifolyólag teljes mértékben elzárkózik tőle. A másik típus pedig mindenképpen hisz benne. Utóbbi esetben is kétféle hozzáállás tapasztalható: vagy nagyon érdekli és nemcsak magára a kézíráselemzésre kíváncsi, hanem arra is, hogy róla mit árul el az írása. Vagy éppen ellenkezőleg, érdekesnek tartja, de nem szeretne elemzést, mert valamilyen okból kifolyólag nem akarja, hogy mások olvassanak az írásából. Lehet, hogy pusztán csak zárkózott és nem akarja kiadni magát mások előtt, de az is lehet, hogy fél, hogy egy ilyen vizsgálat során az is kiderülne róla, amit nem is akart tudni… 🙂

Nincs semmi gond azzal, ha valaki meg van győződve róla, hogy ez egy hiteles, komoly tudomány és kíváncsi rá, ahogy azzal sincs, ha nem így gondolja, nem érdeklődik iránta. A szélsőséges esetek viszont már más helyzet. Az sem jó, ha valaki elvakultan elfogad mindent. De az sem, aki nemcsak elutasítja, de még abszolút ellene is hangol mindenkit. Valóban igen nehéz egy 100%-ig pontos elemzést készíteni valakiről, mivel túl sok tényező befolyásolja a kézírásunkat, de amikor olyat olvasni/hallani, hogy egyáltalán nem „talált el” semmit a grafológus, azért az igencsak megkérdőjelezhető állítás. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy lehetséges, hogy a háttérben valami egészen más áll…

Nem egy olyan esetről lehet hallani, amikor a grafológus által elmondottakkal az illető „nem értett egyet”. Aztán eltelik egy kis idő és a mindennapokban a viselkedését figyelve veszi észre magán (vagy hívják fel rá a figyelmét mások), hogy „áh, szóval erről beszélt a grafológus, na jó, akkor ez lehet, hogy mégis igaz”. Bizony néha pusztán csak arról van szó, hogyha az embernek azt mondják, hogy egy a szemében nem kívánatos jellemzővel rendelkezik, azt elég nehéz elfogadni…

Összességében a valódi probléma nem az, ha valaki szkeptikus, hanem az, ha látatlanban, vagy egy felületes informálódás után „ítélkezik”, pláne ha próbálja az álláspontját másokra is ráerőltetni. (ez mondjuk nem kifejezetten csak a grafológiára igaz 🙂 )

A lényeg az, hogy ne egy ember minősítése alapján foglaljunk állást a témában, mert még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy az illető járt-e egyáltalán grafológusnál. Ahhoz, hogy egy megalapozott véleményt formálhassunk, érdemes több forrásból tájékozódni, de persze a legegyszerűbb az, ha kipróbáljuk.

Végül találtam egy ideillő idézetet is, mely kissé humoros formában, de remekül írja le a helyzetet:

„Megkaptam a világhírű grafológus véleményét az írásomról, melyben maradék nélkül jellemez, és megállapítja, hogy cinikus fráter vagyok, és nem hiszek a grafológiában. Igaza van. Tényleg nem hiszek, tehát helyes a jellemzés, tehát hiszek.” – Karinthy Frigyes, magyar író, költő, műfordító